Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2015. szeptember 10.
XIV. évfolyam 9. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letőlthető
művek
Ajánlott Honlapok
Munkatársaink Honlapjai
Naplók, jegyzetek.
(blog)
Gyötrő kétséget hagyva telnek el
használt ruhákat öltött napjaid.
Jövő helyett túlélést tervezel,
régóta vagy, mint szorgos hangya itt.

Fáid helyén ma díszes villa áll,
a szántóföld szegélyén partvonal.
Folyód apad, csupán csak csordogál,
s te tátogsz szótlanul, mint néma hal.

Morzsákat húznak mézesmadzagon,
s ha az se lesz, majd fölfalod magad.
Munkádból mások élnek gazdagon,
neked, ha jut, csak aprópénz marad.

Kihalt pusztákon jajszavad bolyong,
visszhangja fájó: nem terem esély.
Lustán ásít az ócska rézkolomp,
s kifosztott ólad csöndje pince-mély.

Muszáj parancsol, kényszerből indulsz,
rideg városba bánatod kísér.
Magányos éjjel lelkedhez simulsz,
sóhajtva halkan: az élet mit ér?

A zsúfolt téren számtalan munkás
dologra várva, tétlenül topog.
Talán akad ma valahol bontás,
hol zsebből zsebbe pár fillér csorog.

Ki bért ígért, sajnál, de nem fizet,
beszélik róla, nagy kutyabarát.
A háziúr megért, de elsiet,
s az ajtón kívül kíván jóccakát.

Léted bizonytalan, sorsod borzalom.
Ki téged képvisel, hazabeszél.
Szerepet játszik mocskos színpadon,
gyűjtögetni bátor, de tenni fél!

Ágyad járólap és kartonpapír,
idáig fújt a nagy megváltozás...
Százszor szól hozzád: - szóra mégse bír -
kérjük, kiszállni, ez végállomás.

Kolev András
Faluból a városba


Valami
nagyon különleges, egyedi és összetett
verset kéne írni
erről a
nagyon különleges, egyedi és összetett
világról, arról,
hogy itt,
ha valaki éhezik, az
nagyon különleges, egyedi és összetett
probléma,
bár előfordul néha,
a megoldás ezért
nagyon különleges, egyedi és összetett
intézkedést kíván,
amit
nagyon különleges, egyedi és összetett
bizottságok
nagyon különleges, egyedi és összetett
módszerekkel próbálnak
megszüntetni.
De nem tudnak mit kezdeni
azzal az egyszerű ténnyel,
hogy az a sok
nagyon különleges, egyedi és összetett
ember
nem akar mást, csak enni.

Kovács Gabriella
Különleges, egyedi
és összetett vers


  Az Országos Széchényi Könyvtár
Magyar Elektronikus Könyvtár Osztálya,
az Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis (EPA) 
felismerve a Kaláka jelentőségét a magyar irodalom szolgálatában,felvette kiadványunkat az adatmegőrző rendszerébe.
Megnyugvásul szolgál, hogy az elmúlt tíz esztendő fáradozása nem vész el
  és az EPA archívumában a jövő olvasói számára is hozzáférhető marad.

Hiányos becsülettel
ne számíts becsülésre.
Lehet, hogy a híját
alig venni észre:
akkor sem érvényes,
csakis az egésze.

A „részleges becsület”
értelmezhetetlen,
így hát a túlélésért
nincs mivel fizetnem,
ilyen áron megmaradni
amúgy sincs semmi kedvem.

Ladányi épnek őrizte meg
viharvert becsületét,
nem érdekelte, hogy ezért
esetleg élete a tét.
Nem fáj a széttört karrier,
ha a becsület ép.

Most becstelenek
tobzódnak mindenütt.
Te is az leszel, ha
– részlegesen bár –,
de lepaktálsz velük.
                    (2013)

Baranyi Ferenc
Részlegesen se
„A legfontosabb most életben maradni, ha kell
a részleges becsület árán is.” (Illyés Gyula)

Pincehideg dinnyét majszoló gyerek,
nyúlós aszfaltba ragadt cipő.
Jobb időket megélt úrinő, kezében cekkerek,
bennük bor, és vécéöblítő.

Itt szoba-konyhára szűkült az élet,
szombaton csirkepörkölt nokedlival.
Sramlidal jutott eszébe Weisznének,
ring a teste ahogy ingeket vasal.

Dudálnak, megjött a szódás,
boldogan felkacag pár másnapos gyomor.
Jézus szobor a kézben, este lottóhúzás,
még mindig "álmodik a nyomor".

Kovácsék húsz éve nem nyaraltak,
maradt a fülledt pesti pára.
A kurvák ára is egyre lejjebb ballag,
Vilmának két cigánylány a konkurenciája.

Régen a szerelem mellé vacsora járt,
a sarki kocsmában gulyásleves.
Eső szemez, mégis zihál a nyár,
monoton, akár egy karcos hanglemez.

Fövényi Sándor
Külvárosi nyár
Most pengeélen jár a nap…
Itt mit se érnek a szavak!
Jöttünk mi is vagy ezer éve
és rettegett Európa népe,
nyilaink okozták keservét.
A harangokat félreverték!
Itt mégis, mégis helyet adtak,
bár nehezen, de befogadtak.

A vér hígult, már rég kihalt,
de nem felejtjük még Uralt.
Költöttünk mítoszt, sok mesét,
fedtük az igazság sebét.
Itt szembenézni, jaj, ki mer
a valósággal? Semmivel!
Aki magyar, csak hős lehet!
Az idő mindent eltemet…

Múltunk kudarcainkkal telve.
Bolond fejét mindig beverte,
ki álmokat szövő, de balga!
Urak prédája, hívő szolga,
kit befogadtak, s nem tanult.
Bármily ködös az ősi múlt,
könnyedén dönt, kin van kalap!
…és pengeélen jár a nap.


Kamarás Klára
Pengeélen
Én ott vagyok magyar, hol magyarnak kell lennem,
Gyakran kétségek közt, néha önfeledten,
Nem írom magamra, nem kürtölöm széjjel,
Nehéz az ébrenlét, de reményt hoz az éjjel.

Én ott vagyok magyar, hol szürke hétköznapok
Követik csak egymást, mégis mindig kapok
Új erőt reggelre, s ebből építkezem,
Legtöbbször légvárat - már nem rágódom ezen.

Én ott vagyok magyar, hol ünnepek sincsenek,
Nem vállalnak már fel minket az istenek,
Vajon ez erény-e, vagy a büntetésem,
Nem változtat rajtam szívátültetés sem.

Én ott vagyok magyar, hol nevetni is lehet,
Öngúnyból varrt gúnyám holmi népviselet,
Ezt hordom többnyire, ha kell, foltozgatom,
Most is ebben írom keserédes dalom.

Én ott vagyok magyar, hol naponta emelvényt
Ácsolnak valahol, de nem aggatok jelvényt,
Nem hat rám széljárás, s az aktuális égtáj,
Ha kérdeznéd, a mottóm: Ne menetelj, sétálj!


Nyakó Attila
Én ott vagyok...
Bújj át, fiam, ne sírj: hajad kinő.
Ne sajnáld göndör, szőke fürtjeid.
Kis hősöm, kelj fel! Lesz, ki megsegít,
ám hogyha mégsem, majd a vén idő

őriz, s beforrnak szíved sebei.
Püffedt lábam, apád riadt szeme,
bátyád bozótvágó tekintete
s rémült testvérkéd mozdulatai

kérik, hogy bírd ki! Nem csak álmodod:
az igazak közt véget ér utunk
egy földön, ahol nyugton alhatunk.
Hát kelj fel, és járj! Élni kell, tudod…
                                                     (2015.08.28.)

Sz. Gábor Ágnes
Itt a határ
Karaffa Gyula
Csak azt ne hidd...
Rita Perintfalvi
A hajnali vonatra várva/vágyva
Az elhagyott malomban, hová a szükség űzte,
az éhség, a hideg és a gránátok szúrós bűze,
elnyúlt a sarokban, de fénycsíkba ért a lába,
hát felhúzta mellig, és egy félbetört, szótlan imába
kezdett, mit akkor talált ki, s nem ismert ő sem,
amiről nem tudott se ember, se fenséges isten,
abba se gondolt, hogy mi az, hogy ima,
csak fázott és éhezett nagyon, de annyira,
hogy mikor jöttek a patkányok és körébe gyűltek,
hálásan nézte, mert forrónak, élőnek tűntek,
a míg a város a távoli ég alatt mérgesen morgott,
magára tekerte a maradék, elvásott rongyot,
s a patkányok nyomában kúszott az alsó pincébe,
mert a bakancsok zaja, a fegyverek csattanó féme
közelebb hangzott, és fent bújni, aludni nem mert.

Egyenként vette szájába a résekbe esett
pár, poros, többéves, kiszáradt szemet,
és nem sírt, mert könnye ha volt, már nem maradt,
nézte a mennyezet résein feltűnő katonaárnyakat;
a patkányok ölébe, hátára másztak, s a meleg,
élő bundában elaludt végre a négyéves gyerek.

Király Gábor
A bizalom
...........
ANTON BRUCKNER
Symphony No: 7.
Adagio
Royal Concertgebouw Orchestra
Bernard Haiting
Tartalom
1. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK VONATA: A MENEKÜLTEK ÉS ÉN A HAJNALI VONATRA VÁRVA / VÁGYVA

Sok mindent írnak az újságok, tudom. Csakhogy én ott voltam ma és a hajnali vonattal akartam kiutazni Bécsbe, a munkahelyemre, ahogy minden héten. A vonat szokatlan módon egy másik vágányról indult, nem onnan, ahonnan máskor. Gyorsan rájöttem azért, mert ezt a vágányt le lehetett kordonnal zárni és rendőri védőbástyát lehetett építeni köréje. Az indulásig 5 percem volt...
Fotó: Sándor Zsuzsa
Az esték a legnehezebbek:
A búsan bólogató fák neszénél,
s a némán lehulló csillagok fényénél
zuhansz egyre mélyebbre te is.

Percek emléke csak elemózsiád,
halhatatlanságod is száradt falevél,
szelíden zörgeti az esti szél:
Cipőd talpa gyöngyökön tapos.

Merre mész, te Krisztus-szakállú,
próféta álmú szótlan szörnyeteg?

Kellett neked keresztet faragni!
Hát ne csodálkozz,
ha most tested ráfeszül.

Hogy fáj?
Hogy véred pereg?

A brekegő békák zajánál
s a tücskök zenéjénél
észre sem veszik az emberek.
..............
Arany Tóth Katalin: Veled és nélküled
Bodó Csiba Gizella: A dombtetőn
Bokros Márta: Virágcsokor
Csepeli Szabó Béla:
Útvesztők vándorai
Dobrosi Andrea: Gondolatpihét
Fetykó Judit:
Berti, meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: Barkchoba
Gligorics Teru: Szóljatok apának
Kovács Gabriella: Hát ennyi volt...
Kő-Szabó Imre: Utcai zenész
Köves József: Elvitte a Duna vize
Lelkes Miklós:
Egy nyárra gondolok most
Ligeti Éva: Szeptember lett
Millei Ilona: A vándor
Nógrádi Gábor: Rejtőzés
Ódor György: Régi iskolámhoz
Pethes Mária: Megint egy
Ricza István: Szonett, daktilusokkal
Sárközi László: Nem tudok verset írni
Soós Zoltán: Vagyok, mint rég
T. Ágoston László: Vadkolbász
Tiszai P. Imre: Micsoda különbség…

Lehoczki Károly
Amikor a költőnek felteszik a kérdést,
képes-e dalolni a leselejtezett ruhaszárító gépről
Nagy László
versek